Első Fejezet

Sziasztook!

Amint látjátok nem bírtam a képzelet erőmmel és kreáltam egy új történetet.

A történet rövid össze foglalóját majd oldalt találhatjátok meg.

Ha kérhetlek titeket rá, akkor iratkozzatok fel ha tetszik a történet, na és persze pipáljatok és kommentáljatok.

Jó olvasást!

Puszaaa

Fanni

_Liam Payne_

Az emberek sokszor mondogatják azt, hogy síron túli szerelmet fogadnak egymásnak. Valójában gőzük sincs róla, hogy az mit jelent. Csak mondják, mert elvakítja őket a szerelem rózsaszín ködje. De ez, ami köztünk volt, az valóban egy örök szerelem volt. Én eleinte ellenálltam ennek a ködnek, de belátom életem legnagyobb hibáját követtem el vele. Minden napot mikor otthon ültem és vártam, hogy legyen valami csak elpocsékoltam. Az idő pedig vészesen ketyegett akár az időzített bomba. A hónapok és a hetek úgy teltek, mint a percek és az órák. A történteknek pedig csak egy hibása lehet. A sors. A sors, ami igazságtalan és nem válogat az eszközein, hogy miként tegyen tönkre emberi életeket és a szeretteik szívét miként roncsolja össze a szenvedés láttával. Felmerült már bennem az is, hogy vajon ez mind miért történt meg? Ki kezében van az ember sorsa? A válaszra mindenkinek magának kell, hogy rájöjjön. Talán a sors azt akarta, hogy nyíljon ki a szemem és legyen önálló véleményem és ne akarjak megfelelni édesanyám akaratának. Az életet addig kell kihasználni ameddig csak, lehet, mert minden perc közelebb visz minket a véghez. A vég, ami olyan hamar beköszönt, hogy időnk sincs arra, hogy felkészüljünk rá. Nem mintha erre fel lehetne készülni. A vég csak beállít váratlanul és tönkre tesz mindent. Hogy pontosan mi vette el tőlem őt? Azt mindenki döntse el önmaga a legvégén. Ez a mi tragikus történetünk.

- Liam azonnal kelj fel, mert különben elkésel az iskolából! – kiabált az ágyam mellet anya. Mondanom sem kell, hogy a szemeim azonnal kipattantak a rémülettől. Anyám szerint nem helyes hiányozni az iskolából, és ha kell, maga visz el kocsival. Képes mindent megtenni, hogy kiválóan teljesítsek az iskolában, akár csak a húgom Alice. Nagyot ásítva kimásztam az ágyból, majd felvettem a tegnap este a földre dobott farmeromat. Bele bújtam egy fehér atlétába és arra egy kockás inget húztam fel. Felvettem a székről az iskolatáskámat és elindultam lefelé a konyhába. Berohantam a földszinti fürdő szobába és a hajamat gyorsan megigazítottam, majd gyors tempóban alaposan fogat mostam. A konyhában már húgom jó ízűen reggelizet, anya pedig karba font kezekkel támaszkodott a konyha pultnak. Leültem Alice mellé és neki álltam a reggelimnek. Miután végeztem az evéssel a hátamra kaptam a hátizsákom és egy puszit nyomtam anya arcára, majd elindultam kifelé. Azonban pár lépés után kénytelen voltam megállni, mert húgom kiabált utánam. Szemeimet megforgatva várakoztam rá.

- Köszönöm, hogy megvártál volna. – mondta és kinyújtotta rám a nyelvét.

- Nagyon szívesen, máskor is csak szólj nyugodtan. – kacsintottam rá egy önelégült mosoly kíséretében.  Drága húgocskám pedig bele bokszolt a vállamba. Be kell, valljam napról napra erősebb ez a lány. 

- Látom a te számodra az irónia egy ismeretlen fogalom. – forgatta meg zöldes barna szemeit. Barna haját pedig egy hajpánttal fogta hátra. Öltözködési stílusa pedig nem igen felelt meg anyánk ízlésével, aminek többször is hangot adott már. De Alice nem foglalkozott vele, mert egyszerűen nem érdekelte anyu véleménye.

- Megint ki fog akadni, amiért ezt a V alakban kivágott blúzt húztad fel. – mondtam neki, miközben elindultam az iskola felé.

- Na és? Én ebben érzem jól magam. – vont vállat. – Te miért csinálod azt mindig, amit ő akar? Ez a te életed és nem az övé. – tette hozzá, majd rám sem nézve kajtatott előre.

Nem tudtam mit válaszolni erre neki. Anyunak az idegeivel gondok vannak, és elég sokszor vannak kirohanásai és én nem szeretnék még egy lapáttal rá tenni neki. Így hát én engedelmeskedek neki, mint egy,,kis kutya”. Legalábbis a húgom szerint ilyen vagyok.

Hamarosan már az iskola udvarán ültem egyik legjobb barátommal Louissal. Nyugisan ültünk miközben a zajongó iskolatársainkat figyeltük. Mellettünk a húgom sétált el a barátnőivel. Felénk fordulva intett egyet majd ránk mosolyogva ment tovább.

- Ejha! – mondta Louis, mikor a húgom hallótávolságon kívülre került.

- Felejtős a dolog Tomlinson! – fenyegettem meg morgósan. Ő persze szokás szerint viccnek fogta fel és csak röhögőt, egyet rajtam.

- Ugyan már! Miért van az, hogy ilyen irigy vagy? – kérdezte a húgom hátsó részét bámulva (?).

Figyelmen kívül hagytam a kérdését. Idő közben pedig becsengettek. Éppen siettem a cuccaimat összeszedni és igyekezni kémia órára, mert Mr. Gilbert nem igazán boldog, ha az emberek késnek az óráiról. Menet közben hozzánk csapódott Harry barátunk is. Nem értettem az izgatottságát és nem is érdekelt annyira, hogy rá kérdezek.

- Képzeljétek lesz egy új osztálytársunk. Ma jött ide, már találkoztam is vele a hétvégén, ugyan is anyám és az ő anyja amolyan barátnő félék vagy mik. Victoria a neve. – újságolta jókedvűen. Nem igazán érdekelt a lány, mert csak egy újabb diák a sok közül.

Azonban a terembe belépve, ahogyan megpillantottam, máris éreztem, hogy ő más, mint az itteni eddigi lányok. Barna szemeivel engem figyelt, ahogyan bejöttünk. Halványan rá mosolyogtam, majd leültem a helyemre. Elő szedtem a könyvem és a füzetem. Átlapoztam a múlt órai anyagot, hátha felelésre vagy röpdolgozatra kerülne sor. Az osztály kezdet elcsendesedni, aztán belépett a terembe Mr. Gilbert. Holmiijait lepakolta az asztalára,s bemutatta nekünk az új diákot. A lány szégyellősen lépdelt ki a tanár úrhoz. Arcán egy kis pír játszadozott mikor mindenki őt nézte.

- Gyerekek ebben az új félévben új ülés sorrend fog kialakulni. A tanulmányi átlagok szerint fognak fiú-lány párok közösen dolgozni. Azonnal sorolom a párokat. – mondta miközben a naplóját tanulmányozta. Bele is kezdet a párok sorolásába, a fejemet pedig akkor kaptam fel, amikor a nevemet ki ejtette a száján. – Mr. Liam Payne és Mis Victoria Henderson. – a tekintettem össze akadt Harryével, aki perverzen mosolygót új partnerére. Szegény Emma Scott… van egy sejtésem, hogy Harry mellet nem fog nyugton ülni.  Leültem abba a padba ahová a tanár úr kijelölte a helyünket, majd érdeklődve figyeltem Victoriára.

- Szia! Liam Payne vagyok. – nyújtottam kezet barátságosan.

- Helló! Victoria Henderson, de jobban szerettem a Torit. – nyújtotta ő is a kezét mosolyogva.

- Rendben, akkor Tori. – biccentettem majd a tanárra kezdtem el figyelni. Bevallom elég nehéz volt koncentrálni az órára, amikor egy hihetetlenül aranyos és gyönyörű lány ül mellettem. A gondolataim végig csak ő rajta jártak egész nap…és az azt következő hónapokban is csak ő létezet számomra, mint NŐ.