Negyedik Fejezet

Sziasztok drága olvasóim!
Meghoztam a friss részt egy elég hosszú kimaradás után.
Sikeresen meg lett az informatika érettségim is és már be is költöztem az új otthonomba is.
Remélem tetszeni fog ez a rész is.
Köszönöm a pipákat és a kommentet.
Kellemes hétvégét és jó olvasást.
Puszi xxx.
Fanni

_Liam Payne_

- Takarodj innen! – sziszegte a fogai között Tori, míg én csak értetlenül meredtem az idegenre. Egyáltalán nem volt ismerős, de a karjaiban lévő lánynak nagyon is az volt. Ezt pedig onnan tudhatom, hogy tekintetéből a gyűlölet és a harag sugárzott.

- Mert mi lesz cukorfalat? Talán megveretsz az új pasiddal? Jobban teszed haver, hogy ha nem foglalkozol ezzel a macával, mert úgy sem fogod tudni megdönteni. – mondta miközben önelégült gusztustalan vigyor ült az arcán. A méreg eközben elöntötte az egész testemet, mivel így merészelt beszélni arról a lányról, aki nekem mindennél fontosabb. Torit biztonságosan a lábára állítottam, majd az idegen szemétládához közelebb léptem.

- Azt hiszed, hogy bárkit érdekel az, hogy te itt keménykedni próbálsz egy nővel? Nem gondolod, hogy szánalmas egy alak vagy? Miért nem a saját súlycsoportoddal kötözködsz te semmire kellő? Ha jót akarsz magadnak, akkor nagyon gyorsan takarodj innen, mielőtt be nem verem azt az ocsmány képedet. Utána meg mehetsz anyukád szoknyája alá sírni meg zokogni. Na mit nézel így? Nem beszéltem elég világosan? Takarodj, ne kelljen még egyszer elmondanom, mert csúnya vége lesz. – morogtam miközben a kezeim ökölbe szorultak. Teljesen kifordultam önmagamból. Én teljes mértékben egy nyugodt és békés ember vagyok, kivéve akkor, ha a szeretteimet valaki bántani kezdi. Tori a kezeit a mellkasomra helyezte, és próbált lenyugtatni.

- Az új pasid nélkül próbálj majd meg egyszer keménykedni Victoria… Még látjuk, egymást abban biztos lehetsz. – mondta majd sarkon fordult és elment. Tori a nyakamba borult és sírni kezdett. A könnyei fokozatosan potyogtak a vállamra. Lélegzete pedig gyors volt, s mellkasa gyorsan járt fel s le. Szorosan magamhoz öleltem és nyugtatni igyekeztem. De nehéz dolognak tűnt, így hagytam, hogy kisírja magából a dolgokat, és ha megnyugodott, akkor úgy is elmondja mi volt ez az egész. Hiszen a barátja vagyok, de az is lehet, hogy Harrynek fogja elmondani, hiszen ő a legjobb barátja. De bizakodom benne, hogy nemsokára azt a címet átvehetem göndör hajú barátomtól.

- Jól vagy? – kérdeztem miután abba hagyta a sírást. Szipogott még egy kicsit mielőtt megválaszolta volna a kérdésem.

- Már jobban, csak ez a szemét… – morogta mérgesen, miközben harcolt az ellen, hogy megint elsírja magát.

- Ki volt ő? – kérdeztem, miközben a kezét óvatosan megfogtam és a padhoz sétáltam vele. Hosszas perceket ültünk néma csendben mikor végre újra megszólalt.

- Az ex-barátom. Sajnálom, amiket mondott, nyilván félre értett valamit. – hadarta, miközben még mindig egymás kezét fogtuk, de egyikünket sem zavarta.

- Semmi gond. – mondtam és egy barátságos mosolyt villantottam felé.

- Köszönöm, hogy megvédtél tőle. – hálálkodott, s a fejét a vállamra hajtotta.

- Semmiség, a barátom vagy, még szép hogy megvédelek egy ilyet paraszttól. – mondtam és Tori egyik hajtincsével kezdtem el játszani. Észre sem vettem, de az ajkaim hirtelen kezdtek el közeledni a feje búbjához, s arra egy puszit nyomtam. Torit nem zavarta, hanem folytatta a történetet, én pedig hálás voltam neki, amiért ezt velem is megosztja.

- A régi suliban jöttünk össze. Ő volt a foci csapat kapitánya. Én akkoriban kerültem csak fel a gimnáziumba. Ő egy évvel felettem járt. Szinte szerelem volt első látásra, legalábbis nekem annak tűnt. De nem is voltam belé szerelmes, csak a gondolatba hogy szerelmes lehetek és segít nekem beilleszkedni. De tévedtem egy hatalmasat. Egy éven át pazaroltam rá minden időmet, úgy hogy ő közben végig megcsalt engem, de ennek ellenére vele voltam. Tudom most egy buta kis tudatlan libának gondolsz te is. – nevetet fel keservesen, én pedig megráztam a fejemet, jelezve hogy rosszra gondol. – Csak arra kellettem neki, hogy lefektessen, és utána ott hagyjon. Én inkább csak szimpla barátként tekintettem rá. De én nem akartam vele ágyba bújni. Minek, hogy ha egyszer nem is szeretem? Hülyeségnek gondoltam és tartom is. Az év végi foci meccs volt és én elmentem neki szurkolni. A meccset természetesen megnyerték. Felkapott a pálya közepén és megcsókolt, majd a takarító szertárba vitt. Én pedig nem adtam be a derekamat és ezért ejtett. Majd elhíresztelte rólam, hogy már régen megvoltam neki a kilátó alatt. – hadarta és a könnyei megint folyni kezdtek az édes és bársonyos arcán. Egyáltalán nem szeretem sírni, látni. A hallottak után, szívem szerint az a bájgúnár után mentem volna, majd jó alaposan behúztam volna neki egyet.

- Nézd Tori, ha szeretnéd, akkor utána megyek és megverem. – mondtam dühösen fújtatva.

- Ne menj el… Most inkább maradj itt velem. – szorította meg a kezemet. Jól esett azt hallani, amit mondott, mert így tudom, hogy fontos vagyok neki és számít rám.

- Tudod mit akkor? Gyere át hozzánk és próbáljuk ezt az idétlent elfelejteni. Csinálok egy finom reggelit neked és majd nézünk valami jó kis filmet vagy készülünk a kémia dolgozatra. Rendben? – kérdeztem reménykedve, miközben barátságosan mosolyogtam rá. 

- Oké… - egyezett bele. Segítettem neki felállni, majd egymás mellett nevetgélve indultunk el.

Az agyam azon kattogott, hogy vajon ő érez e valamit irántam, vagy, hogy mit gondol rólam. Hiszen azt sem tudta, hogy barátok vagyunk, akkor biztosan nem érez semmit sem irántam. Könnyedén beszélgettünk minden féléről, mesélt az álmáról, hogy egy napon beutazza a világot. Én pedig felajánlottam, hogy elkísérem. Ő pedig szívesen fogadta el az ajánlatomat. 

- Na és mi a te álmod? – kérdezte miközben érdeklődve figyelte az arcomat. A válaszon egy kicsit elgondolkodtam, mert nem tudtam pontosan mit felelni rá. Féltem, hogy a legnagyobb álmomat nevetségesnek találná.

- A legfőbb vágyam az az, hogy megtaláljam a nagy őt és boldog békés életem legyen vele, gyerekek meg minden… - mondtam miközben a reakcióját vártam. Szerintem a válaszomon gondolkodott nagyon, mert egy kis idő kellet neki mire újra megszólalt.

- Milyennek képzeled el a nagy őt? – kérdezte és immáron a lakásunk ajtajában álltunk.

- Legyen jó szívű, kedves, barátságos és lehessen vele jókat beszélgetni bármiről és a legfontosabb az az, hogy legyen hű hozzám. – mondtam határozottan. Az arcára egy kis mosoly ült ki, amit én nem értettem, hogy mi ezen ilyen vicces. - Mi az? Nem lehetnek ilyen komoly gondolataim? – nevettem el magam.

- D-dehogynem én csak meglepődtem rajta ennyi az egész. Eddig olyan komolytalan válaszokat kaptam csak az ilyen kérdésekre, hogy ezt direkt jól esett hallani. Mert ilyen pasik csak egy jól megtervezett Hollywoodi forgatókönyvben van. Te esetleg nem vagy színész? – kérdezte nevetve, ami belőlem is egy hatalmas nevetést váltott ki.

- Mondták már neked, hogy elképesztő a humorod? – kérdeztem, miközben az ajtót kinyitottam és őt előre engedtem.

- Igen már mondták egy páran. – kuncogott.

A konyha felé vettem az irányt, de a helységbe belépve kissé megtorpantam.

- Ööö húgi te mit keresel itt lent ilyen korán?- kérdeztem álmélkodva, ugyanis a húgomról tudni illik, hogy sosem kell fel tíznél előbb. A mögöttem álló lányt pedig érdeklődve figyelte. Mintha még sosem látott volna egy lány barátomat sem. Na, jó nem is láthatott, mert a srác haverjaimon kívül senkit sem hívtam át. A másik pedig az, hogy rajta kívül nincsen másik lánybarátom.

- Miért gond, hogy ébren vagyok a közös lakásunkban, ahol mellesleg én is élek. Bocsi, hogyha zavarok. – morogta szem forgatva. Nem is a húgom lenne az aki nem a jól neveltségről lenne híres.

- Alice ő itt a barátom Tori, Tori ő a húgom Alice. Ő is a mi sulinkba jár, látásból ismerhetitek már egymást. – hadartam el az egészet.

- Helló! – mosolygott barátságosan a testvéremre Tori.

- Helló! - köszönt szintén mosolyogva Alice. A lányok jól kijöttek egymással, legalábbis az ellenem készülő mosogatási habcsata miatt. Ilyen jól régen éreztem magam ebben a házban.