Meghoztam a friss részt egy elég hosszú kimaradás után.
Sikeresen meg lett az informatika érettségim is és már be is költöztem az új otthonomba is.
Remélem tetszeni fog ez a rész is.
Köszönöm a pipákat és a kommentet.
Kellemes hétvégét és jó olvasást.
Puszi xxx.
Fanni
_Liam Payne_
- Takarodj innen! – sziszegte a fogai között Tori, míg én
csak értetlenül meredtem az idegenre. Egyáltalán nem volt ismerős, de a
karjaiban lévő lánynak nagyon is az volt. Ezt pedig onnan tudhatom, hogy
tekintetéből a gyűlölet és a harag sugárzott.
- Mert mi lesz cukorfalat? Talán megveretsz az új pasiddal?
Jobban teszed haver, hogy ha nem foglalkozol ezzel a macával, mert úgy sem
fogod tudni megdönteni. – mondta miközben önelégült gusztustalan vigyor ült az
arcán. A méreg eközben elöntötte az egész testemet, mivel így merészelt
beszélni arról a lányról, aki nekem mindennél fontosabb. Torit biztonságosan a
lábára állítottam, majd az idegen szemétládához közelebb léptem.
- Azt hiszed, hogy bárkit érdekel az, hogy te itt
keménykedni próbálsz egy nővel? Nem gondolod, hogy szánalmas egy alak vagy?
Miért nem a saját súlycsoportoddal kötözködsz te semmire kellő? Ha jót akarsz
magadnak, akkor nagyon gyorsan takarodj innen, mielőtt be nem verem azt az
ocsmány képedet. Utána meg mehetsz anyukád szoknyája alá sírni meg zokogni. Na
mit nézel így? Nem beszéltem elég világosan? Takarodj, ne kelljen még egyszer
elmondanom, mert csúnya vége lesz. – morogtam miközben a kezeim ökölbe
szorultak. Teljesen kifordultam önmagamból. Én teljes mértékben egy nyugodt és
békés ember vagyok, kivéve akkor, ha a szeretteimet valaki bántani kezdi. Tori
a kezeit a mellkasomra helyezte, és próbált lenyugtatni.
- Az új pasid nélkül próbálj majd meg egyszer keménykedni
Victoria… Még látjuk, egymást abban biztos lehetsz. – mondta majd sarkon fordult
és elment. Tori a nyakamba borult és sírni kezdett. A könnyei fokozatosan
potyogtak a vállamra. Lélegzete pedig gyors volt, s mellkasa gyorsan járt fel s
le. Szorosan magamhoz öleltem és nyugtatni igyekeztem. De nehéz dolognak tűnt,
így hagytam, hogy kisírja magából a dolgokat, és ha megnyugodott, akkor úgy is
elmondja mi volt ez az egész. Hiszen a barátja vagyok, de az is lehet, hogy
Harrynek fogja elmondani, hiszen ő a legjobb barátja. De bizakodom benne, hogy
nemsokára azt a címet átvehetem göndör hajú barátomtól.
- Jól vagy? – kérdeztem miután abba hagyta a sírást.
Szipogott még egy kicsit mielőtt megválaszolta volna a kérdésem.
- Már jobban, csak ez a szemét… – morogta mérgesen, miközben
harcolt az ellen, hogy megint elsírja magát.
- Ki volt ő? – kérdeztem, miközben a kezét óvatosan
megfogtam és a padhoz sétáltam vele. Hosszas perceket ültünk néma csendben
mikor végre újra megszólalt.
- Az ex-barátom. Sajnálom, amiket mondott, nyilván félre
értett valamit. – hadarta, miközben még mindig egymás kezét fogtuk, de
egyikünket sem zavarta.
- Semmi gond. – mondtam és egy barátságos mosolyt
villantottam felé.
- Köszönöm, hogy megvédtél tőle. – hálálkodott, s a fejét a
vállamra hajtotta.
- Semmiség, a barátom vagy, még szép hogy megvédelek egy
ilyet paraszttól. – mondtam és Tori egyik hajtincsével kezdtem el játszani.
Észre sem vettem, de az ajkaim hirtelen kezdtek el közeledni a feje búbjához, s
arra egy puszit nyomtam. Torit nem zavarta, hanem folytatta a történetet, én
pedig hálás voltam neki, amiért ezt velem is megosztja.
- A régi suliban jöttünk össze. Ő volt a foci csapat
kapitánya. Én akkoriban kerültem csak fel a gimnáziumba. Ő egy évvel felettem
járt. Szinte szerelem volt első látásra, legalábbis nekem annak tűnt. De nem is
voltam belé szerelmes, csak a gondolatba hogy szerelmes lehetek és segít nekem
beilleszkedni. De tévedtem egy hatalmasat. Egy éven át pazaroltam rá minden
időmet, úgy hogy ő közben végig megcsalt engem, de ennek ellenére vele voltam.
Tudom most egy buta kis tudatlan libának gondolsz te is. – nevetet fel
keservesen, én pedig megráztam a fejemet, jelezve hogy rosszra gondol. – Csak
arra kellettem neki, hogy lefektessen, és utána ott hagyjon. Én inkább csak
szimpla barátként tekintettem rá. De én nem akartam vele ágyba bújni. Minek,
hogy ha egyszer nem is szeretem? Hülyeségnek gondoltam és tartom is. Az év végi
foci meccs volt és én elmentem neki szurkolni. A meccset természetesen
megnyerték. Felkapott a pálya közepén és megcsókolt, majd a takarító szertárba
vitt. Én pedig nem adtam be a derekamat és ezért ejtett. Majd elhíresztelte
rólam, hogy már régen megvoltam neki a kilátó alatt. – hadarta és a könnyei
megint folyni kezdtek az édes és bársonyos arcán. Egyáltalán nem szeretem
sírni, látni. A hallottak után, szívem szerint az a bájgúnár után mentem volna,
majd jó alaposan behúztam volna neki egyet.
- Nézd Tori, ha szeretnéd, akkor utána megyek és megverem. –
mondtam dühösen fújtatva.
- Ne menj el… Most inkább maradj itt velem. – szorította meg
a kezemet. Jól esett azt hallani, amit mondott, mert így tudom, hogy fontos
vagyok neki és számít rám.
- Tudod mit akkor? Gyere át hozzánk és próbáljuk ezt az
idétlent elfelejteni. Csinálok egy finom reggelit neked és majd nézünk valami
jó kis filmet vagy készülünk a kémia dolgozatra. Rendben? – kérdeztem
reménykedve, miközben barátságosan mosolyogtam rá.
- Oké… - egyezett bele. Segítettem neki felállni, majd
egymás mellett nevetgélve indultunk el.
Az agyam azon kattogott, hogy vajon ő érez e valamit
irántam, vagy, hogy mit gondol rólam. Hiszen azt sem tudta, hogy barátok
vagyunk, akkor biztosan nem érez semmit sem irántam. Könnyedén beszélgettünk
minden féléről, mesélt az álmáról, hogy egy napon beutazza a világot. Én pedig
felajánlottam, hogy elkísérem. Ő pedig szívesen fogadta el az ajánlatomat.
- Na és mi a te álmod? – kérdezte miközben érdeklődve
figyelte az arcomat. A válaszon egy kicsit elgondolkodtam, mert nem tudtam
pontosan mit felelni rá. Féltem, hogy a legnagyobb álmomat nevetségesnek
találná.
- A legfőbb vágyam az az, hogy megtaláljam a nagy őt és
boldog békés életem legyen vele, gyerekek meg minden… - mondtam miközben a
reakcióját vártam. Szerintem a válaszomon gondolkodott nagyon, mert egy kis idő
kellet neki mire újra megszólalt.
- Milyennek képzeled el a nagy őt? – kérdezte és immáron a
lakásunk ajtajában álltunk.
- Legyen jó szívű, kedves, barátságos és lehessen vele jókat
beszélgetni bármiről és a legfontosabb az az, hogy legyen hű hozzám. – mondtam
határozottan. Az arcára egy kis mosoly ült ki, amit én nem értettem, hogy mi
ezen ilyen vicces. - Mi az? Nem lehetnek ilyen komoly gondolataim? – nevettem
el magam.
- D-dehogynem én csak meglepődtem rajta ennyi az egész. Eddig
olyan komolytalan válaszokat kaptam csak az ilyen kérdésekre, hogy ezt direkt
jól esett hallani. Mert ilyen pasik csak egy jól megtervezett Hollywoodi
forgatókönyvben van. Te esetleg nem vagy színész? – kérdezte nevetve, ami
belőlem is egy hatalmas nevetést váltott ki.
- Mondták már neked, hogy elképesztő a humorod? – kérdeztem,
miközben az ajtót kinyitottam és őt előre engedtem.
- Igen már mondták egy páran. – kuncogott.
A konyha felé vettem az irányt, de a helységbe belépve kissé
megtorpantam.
- Ööö húgi te mit keresel itt lent ilyen korán?- kérdeztem
álmélkodva, ugyanis a húgomról tudni illik, hogy sosem kell fel tíznél előbb. A
mögöttem álló lányt pedig érdeklődve figyelte. Mintha még sosem látott volna
egy lány barátomat sem. Na, jó nem is láthatott, mert a srác haverjaimon kívül
senkit sem hívtam át. A másik pedig az, hogy rajta kívül nincsen másik
lánybarátom.
- Miért gond, hogy ébren vagyok a közös lakásunkban, ahol
mellesleg én is élek. Bocsi, hogyha zavarok. – morogta szem forgatva. Nem is a
húgom lenne az aki nem a jól neveltségről lenne híres.
- Alice ő itt a barátom Tori, Tori ő a húgom Alice. Ő is a
mi sulinkba jár, látásból ismerhetitek már egymást. – hadartam el az egészet.
- Helló! – mosolygott barátságosan a testvéremre Tori.
- Helló! - köszönt szintén mosolyogva Alice. A lányok jól kijöttek egymással, legalábbis az ellenem készülő mosogatási habcsata miatt. Ilyen jól régen éreztem magam ebben a házban.
Folytatást gyorsan, kérlek!
VálaszTörlésItt is hozhatnád sűrűbben , mint az új blogodon azt nem értem ott minek két-három rész egy nap ..... Nem hogy ezzel is törtödnél, mert én nagyon szeretem!
Panna xx