Hatodik Fejezet

_Liam Payne_

Furcsán bámultam körbe a sok díszre, amit Tori szerzett be körülbelül egy óra alatt. El sem hiszem, hogy bele mentem abba, hogy Louis randizzon a húgommal. Most senki ne mondja rám, hogy rossz barát vagyok. Nem sok kedvel csináltam, a feladatokat, amiket Tori kiszabott rám. Tori szerint szerencse, hogy Alice ma délután későn jön haza az iskolából, mert így legalább mindent el tudunk rendezni. Tetszik, ha úgy beszél, hogy mi ketten teszünk valamit. A kertünk úgy nézett ki, ahogyan a filmekben van általában egy tökéletes randi első helyszíne. Ismét sokat merültem el a gondolataimban, de sürgő forgó lánynak ez most fel sem tűnt. Vagy egészen úgy tett, mintha észre sem venné. Reménykedek benne, hogy egy nap képes leszek neki bevallani az érzéseimet anélkül, hogy attól rettegnék, hogy netán kikosarazz. De Torit nem olyannak ismerem. Ő szép és okos, emellett pedig kedves mindenkivel. Még azokkal is akiket szíve szerint elküldene egy melegebb éghajlatra. A kis kert közepén egy piknik asztalt helyeztünk el két székkel. Az asztal közepére apró gyertyákat és rózsaszirmokat. Nem kételkedem benne, hogy a húgomnak ez nem fog tetszeni, ugyanis szerintem ez az egész tökéletes egy első randira.  A fákra égősort vezettem, amíg Tori a szendvicseket készítette. Közben írtam egy üzenetet Louisnak, hogy tudja, mit tervezzünk. Fél perc sem telt el, de már hívott is telefonon és a visítása bántotta a fülemet. Miután mindennel készen voltunk már csak a két ,,szerelmesre” kellett várnunk. Addig a nappaliban pihentünk és beszélgettünk. Az ajtó csapódására mindketten összerezzentünk.

- Hahó! Megjöttem. – kiabált csilingelő hangján a húgom.

- Itt vagyunk. – kiabáltam neki vissza mire ő bedugta a fejét és szélesen mosolygott ránk.

- Sziasztok. – vetödött közénk, nekem pedig a derekánál fogva kellett megtartsam, hogy le ne fejelje az asztalsarkát. – Köszi. – kacagott, amikor egyensúlyba helyezte magát. Először megölelte Torit, majd az én nyakamba csimpaszkodott és az arcomra egy cuppanós puszit nyomott.

- Milyen napod volt? – kérdeztem, miközben a vállainál megöleltem.

- Unalmas. Fárasztó. Ma három tantárgyból is nekem kellett feleljek. Töriből, nyelvtanból és földrajzból is. – grimaszolt egyet. Én is elhúztam a számat, hiszen jól tudom milyen sokat tanul itthon, azért, hogy megfelelően teljesítsen. Hiszen körülbelül én is ezt teszem. Szeretnék egy megfelelő főiskolára bekerülni. Eleinte anya kényszeríttet rá, de ma már én is szeretném.

- Van számodra egy meglepetésünk. – kuncogott Tori. Szegény kis híján úgy tettünk, mintha ő itt sem lenne. Bocsánatkérő pillantásokat küldtem felé, de ő csak legyintett egyet és az ajkait széles mosolyra húzta.

- Mi az? – érdeklődőt izgatottan a testvérem.

- Hát az van, hogy randid lesz Louisal. Sikerült rá vennem a bátyádat. – nevetett Tori, a húgom pedig úgy tett, mint a filmekben a tini lányok. Sikongatva fel leugrált. Majd ismét megölelt. A csengő hangja törte meg a csendet. Tori és Alice pedig felrohantak az emeletre. Gondolom, átöltözteti a húgomat. Unalmas lassú léptekkel mentem a bejárathoz és engedtem be kedves barátomat Louist. Az előszobában vártam, hogy a két lány végre letaláljon, ugyanis elég kínos helyzetben éreztem magam. A falon bámultam egy képet. Még apu vette, azt hiszem a házasságuk elején. Anyának pedig a válás után nem volt szíve kidobni vagy elrakni, mivel annyira jól passzolt az előszoba színeihez.

- Liam, nem is tudom mit mondhatnék… köszönöm, hogy bízol bennem és megengeded, hogy randizzak a húgoddal. – mondta, mire én unottan néztem rá.

- Nézd Louis. Ő a testvérem és az egyetlen testvérem. Nekem az ő boldogsága a fontos. Tudom, hogy nem vagy neki közömbös. De ha bármivel megbántod, akkor velem gyűlik meg a bajod. Tudom, hogy hol laksz szóval csak okosan Tomlinson. – fenyegettem, ő pedig halál sápadt képpel bámult rám.  

Szívem szerint kiröhögném, de azt akarom, hogy féljen tőlem és eszébe ne jusson bántani a testvéremet. Mielőtt bármit szólhatott volna, a lépcsőn egyszer csak megjelent a testvérem. Csodálatosan, nézett ki. Bár én a mögötte ácsorgó lányt figyeltem. Tori kedvesen megmutatta nekik a kertet, mi pedig beültünk a konyhába.

- Kérsz kakaót? – kérdezte Tori. A fejemet előre hátra biccentettem választ adva. Tori már egészen otthonosan mozog nálunk. Nem kell neki külön megmondani, mi hol van. Elővett két bögrét és készíteni kezdte a két isteni italt. Késztetést éreztem, hogy mögé lopakodjak és megöleljem. Így hát így is cselekedtem. Az egyik kezem a hasa elé vezettem, miközben az arcom a nyakába fúrtam.  Elégedett sóhaj hagyta el az ajkait, én pedig lehunytam a szemeimet. Perceken át így voltunk. Majd leültünk az asztalhoz és apránként megittuk a kakaónkat.

- Szerinted jól cselekedtem? – kérdeztem a bögrét tanulmányozva.

- Liam… nézz oda ki a húgodra és Louisra. A vak is látja, hogy szerelmesek egymásba. Igaz, hogy van egy pár évkülönbség köztük, de az nem akadály. Szerintem irtó cukik együtt. – mosolygott, majd megfogta a kezem. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ennek a lánynak a barátságát, de egy élet kevés ahhoz, hogy megköszönjem annak, aki nekem küldte őt. Nála jobb embert talán sosem ismertem és nem is fogok. Ő olyan, mint egy angyal. Tiszta lelkű. Egy újabb indok, amiért nem lehetek vele úgy együtt. Tegyük fel, hogy valamilyen oknál fogva randizni hívom, és ő igent mond. Később talán egy kapcsolat bontakozik ki belőle. Én pedig valamilyen módon elszúrok valamit és megbántom. Összetöröm a szívét. Őt pedig örökre elveszítem. Nem tudnák nyugodt szívvel élni, ha tudnám megbántottam. Szükségem van rá, hiszen ő a legjobb barátom. Egyben pedig teljesen bele szerettem. A torkomban gombócot éreztem a gondolataim miatt. – Minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Persze. – küszürültem meg a torkomat.

- Akkor jó. – mosolygott rám.

 Kézen fogva caplatunk fel a szobámba én, pedig a padlón kinyúlva terültem szét. Tori a CD-im között keresgélt, majd beindított egy számot. A kezeim után nyúlt és felhúzott. Érdeklődve figyeltem, ahogyan hozzám bújt és átölelt. Viszonoztam az ölelését, és lassan kezdtem el vele mozogni a zene ritmusára. Tényleg nem tudom miként érdemeltem ki az ő barátságát, de azt tudom, hogy ha egy nap fogna engem és itt hagyna, akkor én abba bele halnák. Szükségem van rá. Most már nem tudnék nélküle létezni. Ő hiányzott nekem az eddigi életemből. Mióta itt van azóta teljesnek, érzem magam. Utána mennék még a mélybe vagy a végtelenbe is, csak hogy velem legyen.